Péksütemény, ropogtatnivaló, vendégváró, ahogy szeretnéd. A hűtőben pihent egy adag gomba, ami már a rakott sütőtökbe nem fért bele, olyan szomorúan nézett rám, valamit kezdeni kellett vele.
A töltelékhez:
- 25-30 dkg csiperke gomba
- 2 gerezd fokhgyma
- 1 fej vöröshagyma
- 20 dkg borsó (én konzervből készítettem)
- 5 dkg margarin
- só, bors, paprika, rozmaring és bármilyen, egyébként gombához használt fűszer(keverék)
A tésztához:
- 25 deka finomliszt
- 20 deka teljes kiörlésű liszt (ettől kicsit szárazabb lesz a tészta, meg egyesek szerint egészségesebb is, a lakótársaim ezt a változatot preferálták a finomlisztes, sós sütijeim tésztáihoz képest, de persze ehelyett is lehet finomlisztet használni, csak abban az esetben kicsit több kell bele)
- 1 csomag sütőpor
- 20 dkg margarin (itt kicsit csaltam - ld lejjebb)
- 1 tojás
+ 1 tojás sárgája a megkenéséhez
A töltelék elkészítése borzasztóan egyszerű, és bár ennek nem kell állnia egy órát, mint a tésztának, jobbnak láttam ezzel kezdeni. Kb 5 deka margarint megolvasztottam - talán kicsit többet - és rápréseltem a fokhagymát a rozmaringgal (így talán kicsit lágyabb lesz mindkettő íze) majd hozzáadtam a kockára vágott vöröshagymát. Alacsony tűzön főtt/párolgott, amíg a gombát először szeletekre, majd a szeleteket csíkokra vágtam és hozzáadtam. Ezután jött a só, bors, paprika (akik forrón szeretik, egy kis chilit is tehetnek rá, megártani nem fog) és egy kis török fűszerkeverék és persze a borsó.
Simán lehet persze, hogy a török fűszerkeverékem összetevői itthon is kaphatóak, csak anno a lakótársaim olyan fűszereket hoztak haza, amik nem voltak felcimkézve, ráadásul még össze is voltak fóliázva egy hengerbe elválasztás nélkül, úgyhogy amikor kitaláltam, hogy próbáljuk ki, akkor első körben szétöntöttük őket és az átmeneteknél keveredő fűszereket egy külön üvegbe gyűjtöttük össze. Így született meg A török fűszerkeverék, ami gombához például csodásan passzol.
Amikor már a töltelék összes összetevője lassú tűzön, együtt melegszik, jöhet a tészta.
Alapvetően rácsos süteményt akartam készíteni. Ez annyiban okozott nehézséget, hogy a rácsos sütemények javarészt édesek, ergo a tészta egyik fő alapanyaga temérdek cukor, amit igen kézenfekvőnek láttam liszttel helyettesíteni, amikor meguntam sós rácsos süteményreceptek keresését.
Ehhez - mármint a tésztához - kb 20 deka margarint olvasztottam első körben, vagyis kb 20 dekát kellett volna. Azonban úgy gondoltam, hogy ahelyett, hogy a tésztát fűszerezem, inkább hozzáadok a töltelék levéből (amennyit csak különösebb erőfeszítés nélkül lehet = kb 5-6 evőkanállal), ami már magában hordozza a töltelék ízének alapjait, ha nem is olyan intenzíven.
Ennek persze megvan az a veszélye, hogy ha az ember elszúrta a töltelék fűszerezését, akkor ez sem lesz éppen a legjobb, de ha a töltelékkel komoly baj van, akkor tulajdonképpen már teljesen mindegy, milyen lesz a tészta. Szóval aggodalomra semmi ok! :)
A kétféle lisztet a sütőporral előre elkevertem, még a mérőedényben - itt kellett volna egy kis sót is hozzáadnom, amit elfelejtettem -1 pont - majd folyamatosan adagoltam a margarinhoz. Szerencsére még időben észrevettem, hogy a tojás a konyhapulton árválkodik, gyorsan hozzácsaptam. A kész tészta elválik az edény falától, kicsit olajos a tapintása, a teljes kiörlésű liszttől és a fűszeres létől (amit a margarinhoz kevertem hozzá) pedig nem túl bizalomgerjesztő a színe, de efelett nemes egyszerűséggel elsiklottam. 1 órát állni hagytam (volna, ha nem kellett volna időre mennem - persze még úgy is elkéstem, hogy 40 perc után elkezdtem nyújtani), addig megalkottam ezt a blogot - persze azt az egy órát (40 percet) hasznosabban is el lehet tölteni. :)
Kb fél centi vékonyra nyújtottam és egy bögrével köröket szaggattam belőle, amelyekkel kibéleltem a muffinformát - szilikonos sütőformánk van, amit ugye nem kell kivajazni, ez pedig csodás adomány a sütőközösség számára. Azonban az alább látható rácsos megvalósítás helyett más formában is süthető. A 12 kosárkán felül megmaradó töltelékből és tésztából egy gombás táskát csináltam, amit alufóliába csomagolva tettem be a sütőbe, hogy szét ne csússzon és a végeredmény tökéletesen megállná a helyét tízóraiként is a suliban. Az alakja tehát tök mindegy.
Mivel ezt szántam az első receptnek ebben a blogban, így nyilván a leglátványosabb megoldást választottam, ami hirtelen eszembe jutott kisméretű sütemények témakörben. De sok energiát és szitokszót spóroltam volna magamnak, ha szimplán kis csomagocskákat gyártok.
Tojássárgájával lekentem és 175 fokon megsütöttem kb. aranybarnára. Már nem voltam itthon, amikor a lányok kivették a sütőből, de elég visszajelzés volt a friss eredményről, hogy a felét már be is puszilták, mire hazajöttem, pedig alig 2 órát voltam távol.
